Miért éppen pizza?

A "mi" kis udinei pizzánk egy olyan testi-lelki energiabomba, amely mindig feltölt azokon a napokon, amikor zakatol az agy, robognak a gondolatok, és száguldanak az új dolgok az információs szupersztrádán. Mert ez az időszak most olyan, hogy ha az energiaszintemet kellene kifejezni - lefedni - akkor körülbelül percenként megehetnék egy pizzát.

Ugyanakkor ez a "mi" pizzánk valahogy más, mert nemcsak a tányéron lévő finomság, s a kis kockásterítős hangulat a megható, de a hely tulajdonosai azonnal átöleltek, ahogy beléptünk és már húztak is az édességes pult felé, hogy lássuk az új szicíliai edesseg finomságokat is ... teljeskörű csábítás, minden eszközzel körül bástyázva... jöhet a legnagyobb csábító egy igazi "Marinara" - csak paradicsommal, oregano-val, fokhagymával és feltétként egy kis csípős szalámival.

Egy pizza ami feltölt, szinte mosolyog, finom szeleteinek roppanása, a friss bazsalikom illatával keveredve egy Mini mámoros mennyország. Ahhoz képest hogy úgy volt hogy este még nekiállok főzni egy laza pasta-t, a férjem az irodánkból hazafelé jövet rám telefonált; "Tesoro - nem főzünk ! Pizza-zunk" el nem tudom mondani mennyire boldog voltam.

Nem azért mert nem akartam főzni - bár pár évvel ezelőttig nem voltam egy konyhatündér -de köszönhetően gasztro "freak" családomnak - ennek is eljött az ideje.

Már éppen az isteni tonhal szeleteket kezdtem kiszedni otthon az üvegből - hogy egy laza citrommal megspékelt jó kis tonhalas pasta-t összedobjak - de akkor csengett éppen a telefon. S a tonhalas tésztát pillanatok alatt legyőzte a pizza.

S hogy megadjuk a módját - a pizza előtt fantasztikus olivabogyó választék várt minket - friss, ropogós grissinikkel.
Egy olyan jó kis kedd volt ez a tegnapi - tele szuper hírrel és jó dolgokkal - hogy nagyon hálás vagyok ott a fentieknek ;-) legyenek a többi nap is ilyen ezen a héten  csodaszép hetet Nektek is.

Creative Content & Copyright: #egykisitalia  - Semperger-Sommariva Kinga